Sportteremre való átalakítás vagy sportcsarnoképítés?

Ugyan meglepően „barátságos" volt a Nagykárolyi Helyi Tanács pénteken megtartott gyűlése, a két frakció szószólói között is így kialakult egy-két szócsörte. Példának okáért abban is összemérték „erejüket" a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, illetőleg a Szociálliberális Szövetség (román betűszóval: USL) helyi tanácstagjai, hogy a jövőt melyikük látja jobban előre.

Történt ugyanis, hogy az augusztusi rendkívüli tanácsülésen a városvezetőség az önkormányzati határozatokat meghozó testület elé terjesztette az 1-es számú általános iskola nagy-nagy gondjának az ideiglenes megoldási javaslatát. Nevezetesen mintegy félmillió lej értékben, azaz kevesebb mint 100 ezer eurónyi összegből az egyik épületet átalakítanák sportteremmé. Az ötletet nem tartja elegendőnek az iskola tanári testülete - legalábbis Alina Mocanu tanácstag ezt hangoztatta. Az USL frakciójának tagja az elejéről kezdte: mindenekelőtt nyomatékosította az amúgy kétségtelenül igaz tényt, miszerint nem kellene lennie iskolának sportterem nélkül. Az egyébként iskolaigazgató (igaz, a város egy másik oktatási intézményét vezeti) tanácstag ezután - kissé meredek fordulattal - beszámolt arról, hogy a 1-es iskolabeli kollégái sportcsarnokot szeretnének.

Kovács Jenő sietett tisztázni, hogy sajnos olykor különbség van a között, amit szeretnénk, s amire telik. Amint előrevetítette: úgy tűnik, hogy a következő években nem lesz lehetősége a városnak sportcsarnok építésére, ennek okán az iskola azon problémáját, hogy nem áll rendelkezésre sportterem az ottani tanulók számára, a városvezetőség igyekszik orvosolni. Ugyan kétségtelenül kompromisszumos a megoldás, de százezer euróból, azaz önerőből meg lehet valósítani. Eurómilliók ugyanis vélhetően nem érkeznek majd erre a célra a közeljövőben Nagykárolyba. Vénig Gabriella tanácstag azzal egészítette ki az elmondottakat, hogy bizony ő maga is beszélgetett a megnevezett tanintézmény dolgozóival, s ugyan valóban mindannyiuk szükségesnek tart egy sportcsarnokot, ellenben az ésszerűség jegyében egyelőre örvendeznének egy köztes megoldásnak is: a sportteremnek.

Természetszerűleg a frakciótársa védelmére kelt Ilie Ciuta USL-s frakcióvezető, igaz, ez alkalommal kompromisszumos megoldást javasolt. Mindenekelőtt megkérdezte a polgármestert: tudja-e, hogy nem fog érkezni támogatás sportcsarnoképítésre. Az elöljáró kifejtette ismét, hogy nem lát erre (amúgy személyes sajnálatára is) esélyt. Ezzel láthatóan nem értett egyet a tanácstag, mi több, úgy tűnt, hogy reális esélyt lát az ilyen irányú támogatás érkezésére (is). A tanácsbeli ellenzéki politikus köztes megoldási javaslata az volt, hogy halasszák el a döntést, s majd később hozzanak határozatot, addig pedig amolyan lobbi tevékenységet fejtsenek ki mindannyian, hátha mégis érkezik erre a célra pénz. Kovács Jenő reagálásként elmagyarázta a határozattervezet lényegét: nem most, nem ősszel kezdődne az épület-átalakítás, amint azt Ilie Ciuta vélte, hanem majd, az összes vonatkozó engedély beszerzése után. Tempfli László felvetette, hogy persze a munkálatok tényleges, előreláthatóan tavaszi megkezdéséig is mindannyian fejtsék ki a nevezetes lobbi tevékenységet, hátha mégis érkezik pénz sportcsarnoképítésre.

A határozatot természetesen elfogadta a grémium, s hozzákezdenek a megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez.